A markoló reflex
A szüleim mindig is nagyon fontosnak tartották, hogy megfelelő mennyiségű mozgás legyen az életünkben. Talán, mert mindketten sportoltak, válogatott evezősök voltak. A Mamám Európa-bajnoki harmadik, a Papám olimpiai második helyezett. Tudatosan és tudat alatt érezték a mozgás örömét és áldásos hatásait. Biztos vagyok benne, hogy ezért (is) hagytak minket nyaranta egész nap játszani a közeli erdőben. Nem aggódtak, hogy leesünk a fáról, vagy nyakig koszosan megyünk haza. Tízéves korom után az erdei kalandokat felváltotta a rendszeres sport. Hetente minimum ötször (később jóval többször) jártam edzésre.
Szerencsémre a nagyszüleim is sejtettek valamit a szenzomotoros ingerlést illetően. Anyai nagyapám pólyás koromban úgy ringatott álomba, hogy a Mamám szerint „kirázta belőlem a lelket”. Az apai nagymamám csupa olyan játékot játszott a húgommal és velem, amelyek ma számos szenzomotoros fejlesztés részét képezik.
Az óvodában hetente háromszor volt tornaóránk, és emellett kétszer jött Bálint Laci bácsi a hegedűjével, és zenére táncoltunk. Mivel még így is enyhén „túlmozgásos” voltam, szüleim testnevelés tagozatra írattak be az iskolába. Hetente hat testnevelés óránk volt, és MINDEN ÓRÁT TÖKÉLETESEN MEGTARTOTTAK A TANÁRAINK.
Világ életemben a mozgással foglalkoztam; testnevelő tanárként, gyógytestnevelő tanárként, edzőként, terapeutaként. Most is ezen a területen végzek kutatásokat. Minél több információt szerzek, annál inkább úgy érzem, hogy a tudásom még mindig nagyon kevés. Viszont azt is tudom, hogy a fejlesztés területén a mozgásnak óriási jelentősége van.
Hogy miért? Az életünk mozgással kezdődik. Eleve az a hímivarsejt képes megtermékenyíteni a petesejtet, amelyik megfelelő intenzitással tud mozogni, és a leggyorsabban ér célba. Már magzati korban vannak olyan ingerek, melyek hatására a kis jövevény mozgással válaszol. A születés után nagyon sok olyan reflex lép működésbe, aminek eredményeképpen a baba képes lesz szopni, elfordítani a fejét, megemelni a fejét, rúgkapálni. Reflexes működés útján képes lesz markolni, megtapasztalja a különféle anyagok, felületek minőségét. A szerzett információkat elraktározza az agyában, összehasonlítgatja, elemzi, értékeli. A markolás és a szopó mozgások hatására egyre fejlődik az agykéreg szenzoros területe. Nem véletlen, hogy a hüvelykujj, az ujjak és a száj képviselteti magát a legnagyobb mértékben az agykéreg szenzoros területén.
Az úgynevezett „starter” reflexek számát közel százra teszik. Ezek nélkül nem lennénk képesek átvészelni a születés utáni időszakot, az első életévet.
A csecsemőkori reflexek kódjai a génjeinkben vannak. Nem tanuljuk őket, velünk születnek. Amint megérkezik az inger, kiváltódik a válasz, majd az inger elmúltával a test ismét nyugalomba kerül. Némelyik közülük pár hétig él, mások pár hónapon keresztül működnek, de van egy-kettő, amelyek egy-két éven át válaszolnak a megfelelő ingerre. Azonban legkésőbb a harmadik életév után mindnek nyugalomba kell vonulnia.
Az ezután kiváltható csecsemőkori reflexek gondokat okozhatnak az élet számos területén. Elakadhat a mozgásfejlődés, vagy megkéshet a beszéd elindulása. A gyermek türelmetlen lehet, nehezen kezelheti a váratlan helyzeteket. Másoknál az „ügyetlenségben”, vagy az éjszakai bepisilésben nyilvánul meg egy-egy reflex nemkívánatos hatása. És lehetne még sorolni a problémákat. Sokan egész életükben kompenzálnak, és nem tudják, hogy miért képtelenek egy-két oldalnál többet elolvasni egyszerre, vagy miért esik szét a figyelmük öt perc koncentrálás után.
Mikor tűnik el a legnagyobb valószínűséggel egy-egy csecsemőkori reflex? Akkor, ha megfelelő minőségben, megfelelő intenzitással, megfelelő gyakorisággal, megfelelő ideig kiváltódik. Tehát ha például egy babának az izomzata túl merev, vagy túl laza (hipotón), akkor jó eséllyel nem fognak teljesülni az említett kritériumok, mert sem a mozgás mennyisége, sem a minősége nem lesz elegendő.
Vegyünk egy példát. Legyen ez a markoló reflex. Ahhoz, hogy ez a reflex, aminek a taktilis érzékelésben óriási szerepe van, a feladata végeztével gátlás alá kerüljön, megfelelő erősséggel, gyakorisággal, minőséggel kell jelen lennie a baba életében. Ha a gyermeknek nem megfelelő tónusú az izomzata (feszes, vagy ernyedt), gyengén, vagy sehogyan sem fog markolni. A markolás lenne az az inger, ami az agykéregnek a megfelelő részét „megérleli”. Ez azért fontos, mert az érett kérgi terület képes gátolni a reflex működését.
Mi van akkor, ha a markoló reflex fennmarad? Egyrészt a hüvelykujj nehezen fog a többi ujjal szembe fordulni, így bonyolulttá válik a ceruzafogás, a kanál és egyéb eszközök használata. A markoló reflexre az jellemző, hogyha az egyik tenyeret ingereljük, nemcsak ott váltható ki a válasz, hanem a másik tenyér is markolni fog. Ez egyrészt energiát vesz el attól, aki például ír, vagy színez, másrészt ezen gyerekek esetében nehezebben tud érvényt szerezni magának a domináns kéz.
Egy Babkin nevű orvos felfedezte, hogy a markoló és szopó reflexek között egy nagyon erős kapocs van az agyban. Ennek köszönhetően igen nagy a valószínűsége annak, hogy nemcsak a markoló, hanem a szopó reflex sem kerül idejében gátlás alá a gyermeknél abban az esetben, ha a markoló reflex fennáll. Sokszor látni olyan gyermeket, vagy akár felnőttet, aki amikor ír, rajzol, vagy valamilyen finommotorikus mozgást végez az ujjaival, kint van a nyelve, vagy harapdálja az ajkait. (A fennmaradt szopóreflex hatásairól egy másik bejegyzésben fogok írni.)
Az írás körüli problémák mellett jellemző még a matatás, a mindenhez való hozzányúlás, a folyamatos taktilis ingerkeresés.
Érdekes dolog, hogy amennyiben valaki hosszú ideig él, a csecsemőkori reflexek „visszajönnek” az élet vége felé. Különösképpen igaz ez a markoló reflexre. Ennek az a magyarázata, hogy az agykéreg veszít működésének intenzitásából, és az a bizonyos kérgi gátlás megszűnik.
Megfigyelték, hogy bizonyos betegségek megjelenését megelőzi pl. a markoló reflex (de egyéb más reflexek is) megjelenése. Igaz ez a demencia bizonyos típusára, az Alzheimer-kórra, a szklerózis multiplexre, a skizofréniára és Parkinson-kórra. Ezekben a kóros folyamatokban is a kérgi gátlás megszűnése miatt tér vissza az adott csecsemőkori reflex.
A markoló reflexet viszonylag könnyen lehet „tesztelni”, és egy kis szorgalommal szintén könnyű megszabadulni tőle. Vonatkozik ez ugyan úgy a nem rajzoló ötéves gyerekre, mint egy 70 év feletti emberre. (Erre vonatkozóan a könyvemből szerezhet az érdeklődő olvasó több információt.)
Gondoljuk el! Ez csak egyetlen reflex a sok közül, ami megnehezítheti egy gyermek, de akár egy felnőtt mindennapjait. Miért nem tegyünk ellene, ha lehetséges?
Comments